Engedéllyel lenyúlt ötlet

Múlt héten kaptam egy üzenetet a Híd-tan Facebook oldalára Dórától. Egy nagyon ismerős problémát vázolt, miszerint ovisokkal ovis hittan keretében nem nagyon jutunk el a templomba. Ezt én is tapasztalom: bár az egyik ovi, ahol tanítok, ott van a templommal szemben, egyedül, 15 (NAGYON izgő-mozgó) gyerekkel, a számomra kijelölt fél órában nem nagyon tudom ezt megoldani. Át kéne őket öltöztetni, előtte más foglalkozáson vannak, én is épp csak odaérek időben, szóval nem olyan egyszerű… a másik ovim meg sokkal messzebb van, és ott az óvónőkkel sem olyan baráti a kapcsolat… Na mindegy, lényeg, hogy meg tudom érteni Dórát, mert nagyon hiányzik az ovis hitoktatásból a templomlátogatás. Mert itt is, mint a legtöbb csoportban, a többség még nem is látta belülről a templomot.

Dóra küldött egy általa készített szemléltetőt, ami szerintem zse-ni-á-lis! 🙂 Komolyan, nem is értem, nekem miért nem jutnak eszembe ilyenek 🙂 Engedélyt kaptam tőle, hogy újrarajzoljam az ő ötletét. “Te olyan profi vagy ebben, ha tetszik az ötlet, légyszi lopd el, hogy jövőre a gyerekeim minőségibbet színezhessenek!” Bár szerintem Dóra rajzai is nagyon jók (az ötlet mindenképpen), nem bírtam ki, hogy ne rajzoljam át egy kicsit. Hogy “minőségibb” lett-e, azt nem tudom, de picit más lett.

Dóra által küldött eredeti rajz
Dóra által küldött eredeti rajz

Szürkével jelöltem, hol kell kivágni. Én A/4-es méretben rajzoltam meg, de le lehet kicsinyíteni, nagyítani. Szerintem alsó tagozatban is simán bevethető, ott már tényleg ők maguk vághatják ki, tűzhetik össze.

Templombelső PDF

Letölthető a fenti linkről, de ne felejtsd el megemlíteni, hol találtad 😉 És ismét köszönöm az ötletet Dórának 🙂

12 éves Jézus a Templomban

A gyerekek általában így kezdik a hittant: “Ma mit fogunk csinálni?” – és itt arra gondolnak, hogy mit fogunk kézműveskedni. Nincs mese, kreatívkodni kell 🙂

Az 1-2. osztályosokkal a 12 éves Jézus történetét abból a szempontból néztük meg, hogy Jézus, mint valóságos ember, kis csecsemőként jött közénk, de mint minden normális ember, ő is növekedett. E mellett azt is megbeszéltük, hogy bár ismerjük Szent Józsefet, aki Mária férje volt, de valójában nem ő Jézus édesapja, hanem a Mennyei Atya. Végül, miután kiderült, hogy Jézus miért maradt ott a Templomban, mindenki beszámolt arról, hogy ő maga miért szeret a templomban lenni.

Mindezt egy kis “bütykölde” koronázta. A Templom rajzát ITT találtam, a gyermek Jézus alakját én rajzoltam.

12-year-old-Jesus

 

A fenti templom-rajzon annyit módosítottam, hogy a kaput szögletesre rajzoltam át. Ja, igen, és eltüntettem a színeket. A gyerekek a képeket kiszínezték, az ajtót kivágták és hátulról odaragasztották Jézust.

Ht_templom001

 

Kukucs! :-)

Jézus háza, a templom

Az ovisokkal ma a templomról tanultunk. Bár a “tanulás” szó szerintem még túl erős kifejezés ebben a korban. Inkább csak beszélgettünk, élményeket osztottunk meg, aztán kreatívkodtunk. Az óra nagy részét a kézműves rész tölti ki. Nem csak azért, mert a kisebbek még lassan “szüttyögnek” egy-egy ilyen feladattal, hanem mert közben is beszélgetünk. Nagyon szeretnek csacsogni, és ilyenkor (amikor nem szemtől-szembe mondják, hanem csak úgy mellesleg, a rajzolásban elmerülve), sokkal nyíltabbak. Az alkotás felszabadítja őket. Meg aztán délután 4-5 óra felé már én magam sem vagyok fogékony mindenre, hát még ők, 4-5 évesen. Szóval elbíbelődünk, s közben észrevétlenül Jézus is közénk ül 🙂

A mai alkotófeladatot Pinteresten találtam (ez a Pinterest teljesen beszippantott, rengeteg jó ötletre bukkanok!). A pontos link ITT. Nagyon egyszerű! Csak egy hagyományos formájú boríték, egy dipa keménységű A/4-es lap és annyi spatula kell, ahányan vagyunk a családban. A gyerekek 3-6 éves korig, vegyesen vannak a csoportban, így mindenkinél máshogy mutatkozik meg a kreativitás, de mindegyiknél nagyon bájosan 🙂

Nekünk így sikerült.

Egyik-másik kis pajti olyan izgatott lett a feladattól, csak gyönyörködött és alkotott 🙂 Nagyon szeretem nézni, ahogy az ilyen kicsi, 4-8 éves gyerekek keze alatt hogyan elevenednek meg a dolgok. Gyönyörű dolog, amikor látom, hogy pl. az egyik kicsi csak kriksz-krakszokat rajzol, amiből tényleg semmit nem sejt ki az ember. Aztán pedig nekiáll, és elmeséli, mit próbált ő, a maga módján megvalósítani. És a “firkából” egyszerre napocska, felhő, anya, apa lesz.