varrás – Híd-Tan

Tanévkezdés

Hamar elszaladt ez a nyár is – akkor is így van, ha ez elég közhelyesen hangzik. Az új tanévet a nyáron szünetelő kézműves foglalkozások újraindításával kezdtük. E mellett kicsit elővételeztük Szent kereszt felmagasztalásának ünnepét (szept. 14.)

Nem titkolom, régen bajlódtam ennyit kézművessel: valahogy nem akarta az igazat az a minta, amit eredetileg szerettünk volna megvalósítani, akárhogy variáltam, nekem valahogy nem ment…hát ilyen is van :-/ Ezért egy jóval egyszerűbb, ám azért mégis látványos mintát kerestem. E mellett (mint mindig) bennem volt a frász, hogy vajon elég lesz-e az a mennyiség az alapanyagokból, amit előkészítettem, mert első ránézésre keveselltem…

Ezeket a műanyag tűket a Müllerben vettem. Hátránya, hogy vastagabb, mint egy rendes hímzőtű, viszont biztonságosabb egy olyan közegben, ahol kisebbek is kúsznak másznak és bizony felszedegetik a lepotyogott dolgokat a földről. Ilyenfajta egyszerű papírhímzéshez teljesen jó.

A mintát előre kilyuggattam itthon. A keresztet előrajzoltam egy négyzethálós papírra, majd egy vastagabb hímzőtű lyukas végét beletoltam egy parafadugóba – így van rajta fogás, könnyebb vele lyuggatni. A karton alá tettem egy hungarocelldarabot, és a minta segítségével kiszurkáltam.

A varrás nagyon egyszerű: minden szélső lyukból a közepe felé kell vezetni a fonalat.

A színek váltogatásával még látványosabb, a végén pedig dekor-ollóval szép keretet vághatunk neki.

Anya segítségével még a legkisebbek is boldogultak 🙂

Ma született bárány

Illetve tegnap született, és ajándékba lesz! 🙂

Egy kedves ismerősünknek hamarosan kislánya születik, és neki szántam ezt a méretes báránykát. Méretes, mert 66 cm hosszú!

Az alapanyag nem más, mint két, használtan vett babatakaró: az egyik plüss, a másik egyik oldalán mintás, másik oldalán fehér pamut. A töltelék tömőanyagként árusított flíz, illetve egy kis szárított levendula. Igyekeztem úgy varrni, hogy semmi gyerekre veszélyes dolog ne legyen rajta (pl. apró, leszakítható részek, gyöngyök, stb.)

A szemét és az orrát padlizsán-lila hímzőfonallal hímeztem ki (még látszódik a jelölés, amit illanófilccel rajzoltam meg, de az el fog tűnni).

Ez itt a farkincája, kézzel varrtam a helyére.

A mintás pamutból készült a hasa és a végtagok, illetve a füle belső fele.

Végül kapott egy nyakkendőt is, egy báránymintás szalagot. Eleinte biztos, hogy nagyobb lesz, mint a gazdája, de később akár párnaként is használható. Nagyon puha!!! 🙂

Kicsi régi, kicsi új

Már említettem, hogy igyekszem a nyuszit száműzni a húsvétból (úgy, ahogy a télapót Szent Miklós ünnepéből), de ezt a nyuszitojást nem hagyhattam ki, már csak azért is, mert ezt nem lehet mással megoldani. Egy nagyon-nagyon régi (talán ~~’96-os~~ 1999/március) Praktika magazinból vettem az ötletet. Akkor régen kimásoltam a szabásmintát az újságból és egy borítékban eldugtam, hogy majd egyszer megcsinálom… És halogattam, halogattam, azóta az újságot, amiben a leírás volt, kidobtuk (de legalábbis eltűnt). Csak a szabásminta élte túl az idők múlását és a selejtezéseket. De most VÉGRE megvarrtam 🙂

Még nem tudom, kinél fog landolni, de volt már olyan, hogy az elkészített ajándékot végül nem adtam oda a tervezett személynek, inkább adtam neki valami mást, mert annyira megszerettem az elkészült darabot, hogy sajnáltam kiadni a kezemből. Irigy csuka voltam, ez van 😛 Ez a nyuszkó is nagyon hozzám nőtt, nem hiszem, hogy idén bárkinek is odaadom 🙂

A következő darabot viszont elajándékoztam, illetve ODAADTAM annak, akinek eredetileg is szántam. Csoki kutyus egy valóban létező tacskó, gazdája viszont kiutazott Németországba, ahova Csoki bizony nem mehetett. De hogy a gazdi ne érezze hiányát kis kedvencének, megvarrtam neki vászonból (IKEA), és egy szuper kutyusos nyakörvet is kapott (Röltex). Nagy sikere volt, boldog vagyok, hogy ekkora örömöt szerezhettem vele 🙂

DE, hogy legyen valami híd-tanos dolog is mára, a tavalyi nagyböjt-projectet mutatom most Nektek:

Itt még félkész állapotban látható. Az alap egy vékony falemez, arra néhány üres gyógyszeres doboz és egy papírguriga került, majd mindezt kisebb-nagyobb darabokra tépkedett újságpapírral és tapétaragasztóval borítottuk, több rétegben. A legfelső réteg natúr csomagolópapír, így nem kellett festés előtt lealapozni. Egy hét állt rendelkezésére száradni, de igazából egy-két nap is elég neki. Ezután lefestettük.

Végül rákerültek az épületek, fák (mini tobozok, amiket előrelátóan még a tavaly előtti nyári táborban gyűjtögettem) néhány kavics – egy nagyobb a sírbolt elé – és a három keresztfa.

A gyerekek kiélhették minden művészi ambíciójukat, mondanom sem kell, hogy három hétig könyékig voltunk a tapétaragasztóban és zöld festékben, de megérte. 🙂 Végül a kis makettet kiállítottuk a templomban, nagy sikere volt!