Idén egy ici-pici településre, Vénekre mentünk táborozni, összesen 51-en. A legkisebb résztvevő 8 éves, a legidősebb 60 éves volt, de pont ez tette színessé és izgalmassá az egész hetet. Év közben is törekedünk arra a plébánián, hogy eltűnjenek a korosztályok közötti falak, és a templom ne kisközösségek gyűjtőhelye legyen, akik szinte idegenként működnek egymás mellett, hanem egy színes társaság Isten tenyerén. Most néhány fotón keresztül szeretném bemutatni, milyen jó dolgunk is volt Véneken. 🙂
Az idei tábor jelmondata, logója a Szűzanya volt: Őrá figyeltünk, az Ő életéről, szerepéről elmélkedtünk. Fő téma Mária, mint égi édesanya, illetve a helyes Mária-tisztelet volt, erre szerettük volna a gyerekek figyelmét irányítani. Ehhez készítettem el a szokásos tábori zászlót. Nemtom, pontosan mekkora, de kb. 150 cm magas. A mintát projector segítségével a vászonra vetítettem, majd megrajzoltam a kontúrokat. Végül kifestettem.
Idén is íródott tábori dal, és koreográfia is készült hozzá. Győrben is előadtuk a Széchenyi téren, meg éjszaka, világító karperecekkel a táborhelyen, illetve itthon a szülőknek is. Dalszöveg-puska a gitáron 🙂
A lelki napon a kisebbekkel az Lorettói litánia Mária-neveit virágokra írtuk fel és fűztük össze.
Majd az örvendetes rózsafüzér titkait papírmozaikkal alkották meg a gyerekek. A középen lévő fa kereszt a tábor saját “tartozéka”. Talán ezért is találtuk elsőre szimpatikusnak ezt a helyet 🙂
Minden nap volt imádság. Zsolozsma…
Szentmise…
Rózsafüzér…
Közelünkben volt a természet is. Bár a táborhely Véneken belül található, mégis úgy érezhettük, hogy egy erdő közepén, mindentől távol lakunk. Hajókáztunk a Mosoni-Dunán:
A véneki öko-strandon ilyen csodaszép tündérrózsák nyíltak:
A kicsik idén is minden szöcskét begyűjtöttek:
Többször is láthattuk a szivárványt, amelyet Isten a felhők közé helyezett a szövetség jeleként:
Voltak őrült pillanatok is…mint pl. beragasztani három nagyfiút a lakókocsiba ragasztószalaggal…ehj-ehj…lökött fiúk 😛
Belekóstoltunk néhány finomságba is: langalló a strand kemencéjéből.
Győrben pedig a táborvezetők úgy döntöttek, ennyi kényeztetés jár nekik, amíg a fiatalok a városismereti vetélkedőn dolgoznak… 😛
De a legjobb akkor is az, amikor magunknak főzünk, bográcsban!
Voltunk tehát Győrben is. Négy csapatba osztottuk a fiatalokat, és egy füzet alapján fel kellett keresniük Győr nevezetességeit. Minden helyszínen volt egy fotótéma illetve néhány kérdés az adott hellyel kapcsolatban. Az infókat vagy a helyszínről kellett leolvasni, vagy a helyiektől, járókelőktől megkérdezgetni. Nagyon jó móka volt, a gyerekek nagyon pozitívan jeleztek vissza. Volt, aki úgy jött haza, hogy a szüleinek azt mondta: muszáj a családdal is elmenni Győrbe, mert annyira szép város 🙂
A képeket még ott előhívattuk és elrendeztük a lepedőre megrajzolt Győr térképen.
Sokat csobbantunk a táborhoz tartozó strandon:
Az első este persze a VB-ről szólt: este meg kellett nézni a döntőt. A lányok a kedvenc csapat színeiben pompázó köröm- és arcfestést készítettek, és rengeteg szotyi elfogyott. A végeredménynek sokan örültek, de volt egy kis legény, aki könnyek között búcsúztatta Messit és az argentin válogatottat.
Íjászkodtunk is. A céltábla közepe, illetve a céltábla tetejére állított alma eltalálása fagyit ért, ketten el is nyerték ezt a különdíjat! Itt éppen én próbálkozom…
A legnagyobb keresztje a tábornak a töménytelen mennyiségű szúnyog volt…Szóval ha ide mentek táborozni, nem árt jó pár flakon szúnyogirtót és 1-2 tubus Fenistilt is vinni.
Vének védőszentje Nepomuki Szent János, a gyónási titok szentje. Megvan az ideje a szólásnak, és megvan az ideje a hallgatásnak, mint megtudtuk…
Szuper kis hetünk volt! Deo gratias! 🙂