Ma a szentmise után az egyik anyuka megkérdezte, hogy most miért volt virág az oltár előtt, mert amúgy tudja, hogy nagyböjtben miért nincs.
Mert ez virágos vasárnap. Kevesen tudják, hogy nem csak adventnek, de nagyböjtnek is van “rózsaszín” vasárnapja, csak nincs az a pap (én legalábbis még nem találkoztam ilyennel itt nálunk), aki felveszi a rózsaszín miseruhát. Meg aztán adventben ott a koszorú, ahonnan lehet lesni, ha nem tudnánk, milyen liturgikus színnél tartunk éppen. Nagyböjtben ilyen nincs, így csak a szemfüles anyukák szúrják ki, hogy most nem júdáspénz van a vázában, hanem valami egészen szépséges liliom (vagy hasonló).
Amúgy idén először megtaláltam az adventi koszorú nagyböjti alternatíváját. Az ötlet alapja INNEN.
Ez még egy korábbi kép, azóta a gyertyák mérete vészesen megfogyatkozott, ki is kell majd cserélnem, mert még két hetet ki kell bírnia 🙂
A mai kézművesre itt találtam meg az ötletet (ihletet).
Szívószál kell hozzá és dekorgumi. Sablont egyelőre nem tudok feltölteni, mert a szkenner sztrájkol, de tulajdonképpen bármilyen virágforma szóba jöhet. Ragasztani nem kell, ez benne a legjobb!
A virág közepe egy 8-10 cm hosszú, 2,5-3 cm magas téglalap, amit a hosszabb oldalán kb. a háromnegyedéig be kell vagdosni, viszonylag sűrűn. Ha ez kész, rá kell (szorosan!) tekerni a szívószál végére, és erősen tartani, amíg a kisebbig virágformát alulról rá nem húzzuk. Ez után jöhet a nagyobb virág, és ez így már megtartja a bibéket. A levelet csak egyszerűen rá kell húzni a szárra.
Ha nagyon belelendülünk, egy egész csokrot lehet készíteni, variálva a színeket.
Váza híján volt, aki a muffinba szúrta az elkészült virágszálakat.
És végül, mivel érintett vagyok ez ügyben, Isten éltesse a Sándorokat, Józsefeket, Benedekeket! Nekik is lehet adni egy csokorra-valót ezekből az egyszerű, mégis időtálló virágokból! 🙂
ÁLDOTT VASÁRNAPOT!