Egy kezdő hitoktató élményei
Azt hiszem, megérdemli az óriás színező, hogy ennyi év után saját posztot kapjon. Már csak azért is, mert konkrétan én magam sem tudom már letölteni arról a felületről, ahova annak idején feltöltöttem, és nem tudom, hogy másnak mennyire elérhető…Viszont, mivel nagyon népszerű, szeretném ilyen módon is még elérhetőbbé tenni 🙂
Innen le tudjátok tölteni a színezőt:
Ha elkészítettétek, oszd meg velem! Látogass el a Híd-tan Facebook oldalára 🙂
Egy nagyon egyszerű kézművest hoztam, így a Nagyhéthez közeledve. Én ezt most 1-3. osztályosaimnak küldtem el feladatnak, remélhetőleg nem fog ki rajtuk. Igazából csak színezni és vágni kell, meg némi ügyeskedés kell a madzaggal.
A korongok hátuljára felírtam az adott nap nevét is.
Elég izgő-mozgó 1. és 2. osztályaim vannak, nekik találtam ki ezt a kis feladatot, és írtam meg hozzá a szöveget: én felolvasom a húsvét történetét, ők pedig, ha számot hallanak, tapsolnak, ha pedig személynevet, akkor leguggolnak. Nálam nagyon élvezték, a 2. osztályosok talán még jobban, mint a kicsik (mondjuk 2. osztályban csak a számoknál tapsultunk, mert sajnos egy túlzsúfolt könyvtárban tartom nekik a hittant, ahol még ülni is alig fér el az ember, nemhogy még tornázzon…) Szóval jó móka volt! Ha lehetőség van rá, más mozdulatokat is lehet tenni, pl. ugrás, fejünk fölött tapsolni, dobbantani, stb. Ezt rátok bízom 🙂
Ismétlésnek is jó lehet a szünet utánra. Innen letöltheted:
Ez a kis nagyheti diorama az igazat megvallva súrolja a plágium határait, bár alapvetően csak az alap ötletet “nyúltam le”, minden mást újrarajzoltam a saját ízlésemnek megfelelően. Természetesen, közlöm az eredeti forrást is, és egyben ajánlom figyelmetekbe a honlapot, mert rengeteg kiváló ötlet található rajta. Nekem csak egy “problémám” van vele, hogy a figurák nem igazán az én ízlésem, ezért szeretem újrarajzolni őket. Credit
Az én kis makettem a nagyhét eseményeit dolgozza fel, három kis jelenetet kiragadva.
Az elkészítését vagy családosan ajánlom, vagy inkább nagyobb gyerekekkel, mert elég aprólékos. A középső 3D-s kereszt leírását (illetve néhány gyakorlati tanácsot az egész makett elkészítéséhez) az eredeti bejegyzésben találjátok ITT.
Innen letöltheted Híd-tan verzióját:
Ha kérdezik, hol találtad, ne felejtsd el megemlíteni 😉
Az Ecclesia első osztályos tankönyvében van egy gyufás skatulya Betlehem. Ezt minden évben megcsinálom a gyerekekkel, szerintem nagyon aranyos, s mindemellett egyszerű is. Ennek mintájára elkészítettem egy húsvéti verziót. Mindenben megegyezik az eredeti ötlet elkészítésével, csak a grafika más – az saját, és húsvéti 🙂
Először az asszonyok jönnek az üres sírhoz…
…aztán az apostolok.
Innen letölthető: Gyufásdoboz Szentsír PDF
Ahogy ígértem, itt a nagyhét jelképei lapbook!
A Facebookon meghirdetett “játék” nyertese ti vagytok, immár 676-an, aminek én végtelenül örülök! Nagyon jó érzés, tényleg sok lendületet ad nekem! Alig 2 nap alatt több, mint száz új tag csatlakozott az oldalhoz! Isten hozott Titeket!
Nagyhét jelképei lapbook 2. PDF
Nagyhét jelképei lapbook 1. PDF
Félbehajtott kartonra vagy gyorsfűzős mappába is elkészíthető. Használjátok egészséggel! 🙂
Bár már megosztottam csak a letölthető feladatlapot, gondoltam ez a süti külön bejegyzést érdemel. Szintén külföldi oldalakon leltem rá, létezik több verziója is. Ez a feltámadás habcsók. Csak azért nem nevezem sütinek, mert van amúgy feltámadás süti is. Most mindkettő receptjét megosztom.
Először is: FELTÁMADÁS HABCSÓK
Ez azért jó, mert ha olyanok a körülmények, akár egy hittanóra keretében is megvalósítható. Nem kell ugyanis várakozni, egyedül a végén egy kicsit, hogy ne essen össze a habcsók.
Húsvéti feltámadás habcsók RECEPT
A recept különlegessége, hogy minden hozzávalóhoz tartozik egy szentírási részlet. Amikor a diót klopfolóval kellett ütni, az egyik kislány épp csak megpaskolta a diókat, hiszen elmondtam előtte: ez a dió most Jézust jelképezi, akit megvertek. Nyilván nem akarta Jézust bántani…
Minden egyes alapanyag hozzáadása előtt felolvastam a szentírási részt, így hamarosan minden a helyére került.
A sütés után érdemes hűlni hagyni a zárt, vagy csak résnyire nyitott sütőben, különben a hirtelen hőmérséklet-változás miatt összeesnek és nem alakul ki az üres barlang.
A szülők csak ámultak, amikor megkapták a receptet 🙂
A másik feltámadás sütit már jó pár éve elkészítjük, és az eredmény itt is hasonló: egy sírbolthoz hasonló, üreges zsemle.
Ami kell hozzá:
Ha gyerekekkel készíted, magyarázd el nekik, hogy a fehér pillecukor jelképezi Jézus testét. Olvasd fel nekik János evangéliumából a következő szakaszt:
“Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.” (Jn 19,40-42)
A pillecukrokat forgasd olvasztott vajba
Majd hempergessük meg a cukros fahéjban, a “fűszerekkel együtt gyolcsba göngyöljük”, mert így temették el Jézust is.
Kicsit összenyomkodjuk a réseket, hogy jól zárjon. Így kis, gömbölyded zsemléket kapunk. Kenegessük meg a tetejüket tojással, majd süssük őket aranybarnára. Ha felvágjuk a kész zsemlét, a cukor “eltűnik” belőle. Jézus teste nincs itt, feltámadt!
Háááát igen, sajna én az a típus vagyok, akinek kevés saját ötlete van, viszont szereti kicsit a saját ízlésére formálni azokat az ötleteket, amiket másoktól “nyúlt le”. 😛 Ez az ötlet is egy ilyen “lopott” fajta. A Gyereketetőn találtam, és a hírlevélből le is töltöttem ezt a szupi kis füzetet. Kinyomtattam, aztán hirtelen felindulásból újra is rajzoltam. Egyrészt azért, hogy A/5-ös formátumú legyen, másrészt, hogy ne kelljen túl sok instrukciót adni a gyerekeknek a ragasztás miatt. Így minden oldalt csak ki kell vágni, színezni, és a végén én tűzőgéppel mindenkinek összetűztem.
Szóval íme (a képek minőségéért elnézést, már eléggé este van egy jó fotó készítéséhez):
Nem volt időm/energiám teljesen kiszínezni, a címlap mégis úgy megtetszett az egyik gyerkőcnek, hogy szinte 100%-os hűséggel másolta a színezési technikát. A végén én is elgondolkodtam egy pillanatra, hogy melyik az enyém és melyik az övé 🙂 Alapvetően sikert aratott a kis füzet, bár volt olyan fiú is, aki tüntetőleg szétnyirbálta az egészet aztán kijelentette, hogy ő nem csinálja meg (igen, ez az a bizonyos “nehéz eset” osztály, akikről már más fórumon szóltam). Hát mindegy. Remélem, ti azért nagyobb becsben tartjátok majd 🙂 Innen letölthető, nyomtatható.
Illetve innen letölthetitek még a nagy sikert aratott ÓRIÁS HÚSVÉTI SZÍNEZŐT, valamint a FELTÁMADÁS HABCSÓK receptjét:
Húsvéti feltámadás habcsók RECEPT
Korábbi NAGYBÖJTÖS bejegyzések a Híd-tanon:
Ezt meg csak úgy, mert találtam és cuki 🙂
A nagyhét elég pörgős szokott nálunk lenni, ezért sem volt nagyon lehetőségem blogot írni. Először is a nagyok hittanos alkotását mutatnám meg: ugyebár mindhárom plébániai csoportommal készítettünk egy-egy nagyhéthez köthető alkotást. Tulajdonképpen a három csoport a három szent napot jelenítette meg.
Az első ugyebár az utolsó vacsora volt a legkisebbekkel, Nagycsütörtökhöz kapcsolódva:
A legnagyobbakkal Nagypéntekhez készítettünk egy plakátot. Kezünk lenyomatával keresztet formáztunk. Ó igen, nem csak a kis gyerkőcök szeretik összemaszatolni a kezüket a művészetért, hanem a kamaszok is. 🙂
A kis felsős csoporttal pedig a Szent Sírt készítettük el, utalva a Nagyszombatra. Nagyon izgultam, hogy a zsázsamagok kizöldüljenek Nagycsütörtökre! A borús, hideg idő nem igazán kedvezett a kis magoknak, ezért hétfőtől csütörtök délutánig melegebb helyen tartottuk, és csak vízpermettel “öntöztük”.
A sekrestyében való “teleltetés” nagyon jót tett neki 🙂
A szent három nap pedig nem másért volt mozgalmas, mint a szertartások miatt. Számomra ezzel válik teljessé az ünnep, hogy mind a három napon nem csak részt veszek, de ministrálok is. Nagyon gazdag ennek a három napnak a szimbólumrendszere, s nagyon megragadó, hogy szinte minden mozdulatnak jelentősége, jelentése van. És a legszebb, hogy a gyerekekben is megmozdul ilyenkor valami, és ha nem is fogják fel, vagy érzik át teljesen az egészet, mégis vannak pillanatok, amikor közelebb vannak a lényeghez, mint mi, felnőttek. És persze a gyerekszáj is működik.
Nagycsütörtökön a lábmosás szertartása közben a kórus az ilyenkorra előírt énekeket énekelte. Ezek többsége szentírási idézeten, zsoltárokon alapul, így nem verses a formája. Ez nyilván feltűnt az egyik ovis kislánynak, aki az első padból figyelte, hallgatta az énekkart, majd a beálló csendben méltatlankodva jegyezte meg: “Ez nem is rímelt!”
Egy nagyon megindító momentum Nagypénteken a keresztúton volt. Jézus halálának órájában, három órakor kezdtük az imádságot. A hetedik állomás után csak azt vettem észre, hogy a ministránsok egy része nagyon körbepátyolgatja a legkisebb ministránslányt. Kérdeztem, mi a baj. A legkisebb nagy, fájdalmas tekintettel rám nézett: “Meghalt Jézus…” Azonnal elszorult a szívem, mert erre a válaszra nem számítottam!
A szertartás után, amiben Jézus halálára emlékezünk, és valószínűleg a legmegrendítőbb liturgia az egész évben, az egyik ministráns gyerkőc hozzám bújva csak ennyit kérdezett: “Ugye ennél már nem lesz szomorúbb?” Megnyugtattam, hogy nem, holnap este már jön a feltámadás. Erre megkönnyebbülve felkiáltott: “Halleluja!”
Az itthoni dekoráció része az alábbi bárányka. Az ALDI-ban lehetett kapni ezt a piskótabárányt. Nem tudom, mi lehet benne, amitől még mindig puha és friss (legalábbis tapintásra), pedig virágvasárnap vettük. Na, de ami a lényeg, hogy keresztény asztali dekoráció legyen belőle, barkácsfilcből győzelmi zászlót készítettem, és a bárány lábaihoz szúrtam.
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.”
Van, hogy az ember az emlékezetére hagyatkozik, és úgy sejti, rendelkezik annyi alapanyaggal, ami az aznapi hittanos kézműveshez szükséges…aztán igencsak meglepődik, és egy picit sokkot kap, amikor kiderül, hogy mégsincs annyi, amennyi kéne… De már ott tart, hogy öt perce el kellett volna kezdeni az órát. Először pánik, majd átszámolás, újabb pánik, hogy TÉNYLEG nincs annyi, aztán gyors kompromisszum. S persze mindezt úgy előadni, hogy a gyerekek ne vegyék észre, épp most dől össze a tanító néni terve 😛
Körülbelül egy éve kaptam több száz (na jó, annyit nem, de 100 biztos volt) CD-t, hogy csináljak velük, amit akarok. És szép lassan felhasználgattuk erre-arra…és most már nem volt éppen annyi, amennyi kellett volna. (Update: megtaláltam a többit, gondosan elsüllyesztve az egyik szekrény aljába…hmm…)
Nagyhétre és húsvétra készülünk. Úgy terveztem, hogy minden gyerkőc kap 4 db CD-t. Mindegyikre készült egy-egy színezhető rajz: Virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, amiket, mint egy felhajthatós borítót, felragasztottunk volna a papírral bevont CD-kre; majd egy szalagra egymás alá, sorrendben minden lemezt rögzítettünk volna. A felhajthatós rajzok alá írtuk volna az aznapra vonatkozó tudnivalókat.
E helyett (CD hiányában) mindenki csak egy-egy lemezt kapott, s mint egy füzetet készítettük el a nagyheti áttekintőnket.
Megbeszéltük, hogy minden nap az éppen oda tartozó képet fogják majd kiszínezni.